Életmű kiállítás 2018

Augusztus 18-án városunk értékei közül Barankovics István (1906-1974) újságíró, kereszténydemokrata politikus életútjáról és a polgári Nagyboldogasszony templom felszentelésének 160. jubileumi évfordulójáról emlékeztünk meg.

Barankovics István nevét viseli Polgár főtere, és a főtér közepén álló bronzszobra mindennap hirdeti a város lakói, az átutazók és az idelátogató vendégek számára, az Ő személyének jelentőségét. Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, a szoborformába öntött elhivatott újság- író, kereszténydemokrata gondolkodó, lelki erőt, tartást sugárzó alakja 2016-tól a Települési Értéktár része. „Barankovics István nevét 1949 májusában, amikor megfosztották magyar állampolgárságától és képviselői mandátumától, két emberöltőre kitörölték a történelemkönyvekből, hallgatásra ítélték mind a rokonok, mind a legidősebb városlakók tudatában. Nevét, tragikus sorsát, egyben példaértékű politikusi tevékenységét a rendszerváltást követően, az emigrációból hazatérő, a Kereszténydemokrata Pártot az Ő szellemében újjászervező harcostársak erőfeszítései nyomán ismerte meg az ország, a közvélemény, tanulhatta meg a fiatal nemzedék városunkban is.” E bevezető gondolattal kezdődik a Kereszténydemokrata gondolkodó élet- útját, eszméit és szellemi hagyatékát felsorakoztató tárlat, mely végigvezeti nevelődéstörténetét, a társadalmi és politikai cselekvés szándékával történő útkeresését, a politikai felelősségvállalás idejét, majd annak következményét, végül alakjának, eszméinek őrzését. A kiállításmegnyitón Tóth József polgármester ünnepi köszöntőjét követően, Olajos Istvánné, a Polgár Városért Alapítvány Kuratóriumának elnöke reprezentálta a jelenlévőknek az általa gondosan összeállított anyagot. Adatok, helyszínek és fontos történelmi pillanatok nyomatékosításával tette még érthetőbbé Barankovics életútját és eszmeiségét. A politikus őszinte hitét és elkötelezettségét még inkább átérezhette a közönség, miután Suhajda Sándorné mély érzéssel tolmácsolt részleteket, az 1947-es előrehozott választások előtt meghirdetett pártprogramjából, a „Győri beszéd”-ből. A következő ünnepi helyszín a ró- mai katolikus templom volt. A templom, melyet Bartakovics Albert egri érsek szentelt fel 1858. augusztus 15-én, és Nagyboldogasszony templom néven került a nyilvántartásokba. Hatalmas méreteivel méltóságteljesen emelkedik a város fölé, magas tornyával akaratlanul is magára vonja a város felé közeledők és itt áthaladók figyelmét. C. Tóth János törté- nész, városunk díszpolgára e jeles napon előadásában, a polgáriak életében betöltött jelentőségéről beszélt. Visszavezette hallgatóit néhány évszázaddal az időben, képet alkotva arról, hogy a település első temploma és a ma álló, felszentelésének 160. évfordulóját megélő szentély, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a történelem viharos időszakaiban, mennyi újjáépítést élt meg a polgáriak erős hitének és összefogásának köszönhetően. A Schola Cantorum Miskolciensis kórus ősi gregorián énekei tették még magasztosabbá az ünnepet. A belső tér akusztikájának köszönhetően lélekbehatóan csengtek a lágy dallamok. A jubileumi megemlékezésre érkező híveket és városlakókat természetesen Maga László esperes plébános, címzetes kanonok úr fogadta ünnepi köszöntőjével, majd zárásként Túrmezei Erzsébet: Otthonom című versével, áldását adva bocsátotta útjukra az embereket.